A járványügyi korlátozások idén sem tették lehetővé, hogy a megszokott módon, a szabadban ünnepeljük március 15-ét, magyarságunk nemzeti ünnepét. Idén, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 173. évfordulója alkalmából a szervezők a Szent Miklós magyar görög-katolikus templomban tartott emlékünnepély keretében emlékeztek meg a márciusi ifjakról, és mindarról, amit ők jelentenek a magyarság számára. Az ünnepi rendezvényt csak online, az RMDSZ szatmári szervezetének Facebook-oldalán lehetett követni. A jeles esemény formátuma tehát némileg átalakult, a hagyományok azonban változatlanok.
Az ünnepség kezdetén előbb Ft. Pallai Béla görögkatolikus parókus, majd Nm. Ft. Schönberger Jenő, római katolikus megyéspüspök, valamint Nt. Király Lajos, szatmári református esperes mondott imát.
Ezt követte Csige Soma konzul felszólalása, aki Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ünnepi üzenetét tolmácsolta: „Tisztelt Honfitársaim! Minden évben ezen a napon piros-fehér-zöld kokárdák nyílnak szerte mindenhol, ahol magyarok élnek. Hirdetik, hogy büszkén és emelt fővel emlékezünk hőseinkre, akik 1848 tavaszán meggyújtották a magyar szabadság lángját, amely azóta is beragyogja Európát, hiszen nemzedékről nemzedékre magyarok milliói táplálják a Kárpátokon innen és túl. […] A 173 évvel ezelőtt történt események ma azt üzenik nekünk, hogy közös sorsunk jobbra fordítása mindig azok kezében van, akik tudnak, akarnak és mernek is tenni a magyar nemzet felemeléséért. Ezzel a hittel és bátorsággal kell helytállnunk most is, amikor egy láthatatlan ellenség támadásának megújuló hullámaival harcolunk” – tolmácsolta Orbán Viktor szavait a konzul.
Ez után Altfatter Tamás, Szatmár megyei prefektus, Florin Cîţu, Románia miniszterelnöke ünnepi üzenetét olvasta fel: „Március 15. a magyarok ünnepe, a Romániában élő magyar közösség legfontosabb ünnepe. Kultúránkban és hagyományainkban különbözünk, de ezek a különbségek nem választanak el bennünket, nem vagyunk vetélytársak, éppen ellenkezőleg, egységesnek kell lennünk a sokszínűségben, erősebbekké és bölcsebbekké kell válnunk, együtt kell építkeznünk, értékeket kell teremtenünk. A különbségek megértése és a másik értékeinek értékelése hozzájárul egymás megismeréséhez, és ezzel együtt egy harmonikus együttéléshez. Ma a Romániában élő magyar közösséget ünnepeljük, de a békés együttélést is, amelyet az elmúlt évtizedekben fejlesztettünk ki. Március 15-e egy jó alkalom arra, hogy a jövő felé forduljunk. Itt az ideje, hogy megalapozzunk egy közös jövőt, hogy közösen fejlesszük ezt az országot. Meggyőződésem, hogy csak együtt teremthetjük meg azt az országot, amelyben élni szeretnénk. Az elmúlt évben mindannyian sok, eddig példátlan megpróbáltatáson mentünk keresztül. A világjárvány megtanított arra, mennyire fontos, hogy megbízható partnereid legyenek, és ezt a pillanatot közösen fogjuk átvészelni. Erőfeszítéseink és áldozataink egy jobb jövőt, és egy mindenki számára jobb életet hoznak majd el. Kedves magyar nemzetiségű polgártársaim, ünnepük alkalmából a legjobbakat kívánom Önöknek. Isten éltessen minden romániai magyart!”
Végül Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere zárta az ünnepi beszédek sorát: „Az 1848-49-es forradalom kitörésének az évfordulója a magyarság egyik legszentebb ünnepe, amelyet tenni akaró, lelkes fiatalok indítottak el, tetteik helyességét pedig az elkövetkező hónapok, majd az azt követő évszázadok igazolták. […] Az idei már sorozatban a második Március 15-énk, melyet a világjárvány árnyékában szervezünk meg. Lehetőségeink, mozgásterünk beszűkülésével Máraival együtt kérdeztük – kérdezzük: „Ilyen nagy dolog a Szabadság?” Bizony, több, mint egy évvel ezelőtt nem gondoltunk arra, hogy egy vírus megbéníthatja a gazdaságot, gátat szabhat mozgásunknak, átalakíthatja az oktatási rendszerünket, és sok, túl sok halálos áldozatot is követel... És idén már másodjára nem engedi, hogy szabadon, több ezren együtt ünnepelhessük a márciusi ifjakat...
Az elmúlt egy év sok mindenre megtanított minket: arra, hogy a pandémia leküzdése csak szolidaritással és összefogással történhet meg. És ugyanúgy, ahogy a történelem során oly sokszor megtörtük az elnyomóink hatalmát, le fogjuk győzni a járványt is! Köszönet illet mindenkit, aki az elmúlt egy évben a barikádokon volt, és nap mint nap azon dolgozott, hogy minél hamarabb visszakapjuk régi életünket, szabadságunkat.
Mert a forradalmárok gondolatai napjainkban is érvényesek, és úgy vélem, hogy nekünk is őseink útját kell folytatnunk: hősiesen harcolni, becsületesen és tisztességesen dolgozni, és méltósággal ünnepelni.
Harcolnunk kell, mert eltelt ugyan több mint százhetven év, mégis nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy magyar közösségünk még mindig becstelen támadásoknak van kitéve a szülőföldjén. Ahogy a forradalom idején is voltak olyan jellemtelen egyének, akik a nemzetiségi kártyát a saját hasznukra akarták felhasználni, napjainkban is akadnak ilyenek. Itt élnek közöttünk, és arra törekednek, hogy békétlenséget szítsanak az egymással békében élő nemzetek között. Tudjuk kik ők, tudjuk mik a céljaik, de mi fel fogjuk venni velük a harcot, és nem hagyjuk, hogy éket verjenek az egymással békében élő emberek közé.
Dolgoznunk kell, mert ez a föld a miénk is, és ahogy 1848-ban, úgy most is fejlődésre szorul. Szatmárnémeti mögött nem egyszerű évek vannak. A kommunizmus majd az azt követő rendszerváltozás zavaros évei mély nyomokat hagytak városunk arculatán. Ezen kell változtatnunk, ezért kell dolgoznunk. Úgy építjük a jövőt, hogy tiszteljük a múltat, és ott, ahol lehet és kell, megőrizzük annak emlékét. Tudom, hogy ez sem tetszik sokaknak, de ezt is folytatni fogjuk, hiszen a magyar nemcsak szorgos és becsületes, hanem konok is....
És végül, de nem utolsó sorban ünnepelnünk kell, mert elődeink tettei azon kívül, hogy tiszteletet érdemelnek, mutatják számunkra a kijelölt utat. Ugyanakkor fontos, hogy méltósággal ünnepeljünk, hiszen tartozunk eleinknek annyival, hogy viselkedésünkkel és józanságunkkal példát mutatunk utódainknak, a jövő nemzedékének.” – fogalmazott Kereskényi.
Az ünnepi beszédeket követően átadták az idei Ezüst Tulipán díjakat.
Végül pedig a Harag György Társulat színészeinek, Nincs március Petőfi nélkül című műsora zárta az ünnepi rendezvényt.
